Ezt azoknak, , akik szerint a menstruációs görcs csak hisztierint a menstruációs görcs csak hiszti

Emlékszem, 12 voltam mikor először megjött, és pont az apámmal voltam játszótéren. Próbáltam eltussolni a dolgot, mert egy darabig szentül hittem abban, hogy valamelyik mászóka sértette fel az intim testrészem, de aztán be kellett látnom: kicsi korom ellenére a biológiai órám ivarérettnek nyilvánított. Remek. Apu mindenféle nappali meg éjszakai betétekkel látott el, amiket olyan érzés volt viselni, mintha pelenkában lennék. Főleg az éjszakai, mert az a papír még zörgött is akárhányszor csak megmozdultam. Utáltam az egészet.

Aztán jött anyu, meg a tamponos elmélet, ami jó ötletnek tűnt. Mondjuk azt egy kicsit nehezen tudtam elhinni, hogy felhelyezés után tényleg nem fogom érezni a jelenlétét, hiszen az agyam pontosan tudja, hogy az bizony bent van. De egy kis rutinnal már jól ment a dolog. Nem hiába, anyu egy szuperhős.

Nem is értettem ezt a nagy felhajtást a menstruáció körül. Mindenki körbeugrált, hogy milyen nagylány lettem, pedig esküszöm, hogy egy fikarcnyit sem lettem tőle érettebb, okosabb és magasabb sem. De mindenki örült neki, úgyhogy örültem én is. Később aztán jöttek a rémtörténetek, mint kínzó fájdalom meg vérszegénység, amiket én csak hallásból ismertem mindaddig, amíg el nem kezdődött a nagybetűs tinikorszak. Utána már nem volt kétségem afelől, hogy a biológiai szükségleteken túl, ez az egész a csajok szívatásáról szól.

Elég ciki elájulni a fájdalomtól a buszon, a nyílt utcán, meg az iskolában fizika dolgozat közben. Sosem mostam le magamról, hogy a kék foltokat nem verés útján szereztem, és azt se nagyon hitték el, hogy nem csak az egyes dolgozat iránt érzett jogos félelmem miatt játszottam rosszullétet fizika órán. Még azután sem hittek nekem, hogy elvitt a mentő. Bár az jól esett, hogy ennyire hiteles színésznőnek tartottak, pedig az kivételesen nem egy szándékos manőver volt a részemről.

Később aztán jöttek a pasik. Szerencsére ilyen vértől undorodóval nem volt dolgom, bár én azt is megértem, ha valaki nem szereti. Én sem szeretem, de a telefonszámlát sem, mégis jön minden hónapban. Ez van. Aki nem olyan szerencsétlen, mint én, az férfiak társaságában is tud diszkréten menstruálni. Ám az én éppen csak friss pasim egyszer az éjszaka közepén talált rám a fürdőszobában, superman pózban a kövön hasalva. 

A kérdésre, hogy mi a fenét keresek ott, meg volt az alapértelmezett válasz is: hűtőm a sajgó méhem, hát nem látod?  

Végül aztán jött a fogamzásgátló, és megoldódott minden gondom. Azóta olyan pontos, mint az esti híradó, nem fáj és nem tart sokáig. Örök hálás csókjaim követik a megálmodóját. Bár azt azért fontos elmondanom, hogy gyógyszeríratás előtt érdemes nézetni egy vérképet, főleg az alvadási fehérjék miatt. Ez lényeges, mert néhány orvos olykor nem kér magától labort, pedig a menstruáció ugyan kellemetlen, de trombózis okozta tüdőembóliában meghalni még rosszabb. Meg persze az is nyilvánvaló, hogy nem lehet egy életen át gyógyszert szedni, ezért érdemes kivizsgáltatni magadat, ha nagyon fájdalmas a menstruációd, ugyanis az egy tévhit, hogy a menstruációnak fájnia kell. Sőt, mi több, az endometriózis jele is lehet.

Szóval ez a menstruáció dolog nem is olyan vészes. Ha jön akkor annak örülsz, ha nem jön, akkor meg annak - jobb esetben legalábbis. De én azzal szoktam magam nyugtatni, hogy ezért a rendszeres vérzésért cserébe a miénk lehet a szülés öröme is. Ami ugyan 100x jobban fáj egy menstruációnál, mégis sok nő gondolja úgy, hogy nem cserélné el semmire az élményt.

Forrás: she.hu